Kútház Haladás VSE – Aramis SE 4:2 (4:1)

Hétfőn Szombathelyen, hazai pályán játszott az NB I-es futsal bajnokság középszakaszának utolsó fordulójában a Haladás csapata. Az ellenfél az Aramis volt. A tét a vasiak számára a bajnoki döntőbe jutás volt. Ennek megfelelően álltak a mérkőzéshez a zöld-fehérek. Esélyt sem adtak a vendégeknek, megérdemelten nyerték a találkozót. Már hamar vezetést szereztek és az első félidőben eldöntötték a 3 pont sorsát és ezzel bejutottak a csütörtökön kezdődő, az egyik fél három megnyert meccséig tartó bajnoki döntőbe, ahol az ellenfél a Berettyóújfalu lesz! Hajrá Hali!

Gólszerzők: Dróth Zoltán, Hajmási Milán, Vas Ádám, Pocaia Klyschilan Henrique

A Haladás nagy lendülettel vetette bele magát a mérkőzésbe. Az Aramis védekezésre kényszerült, pillanatokra tudta csak megtartani a labdát. Horváth löketénél a kapufa még segített a vendégeknek, Vas szöglet utáni bombája viszont a bal felső sarokba vágódott – nagyon korán vezetéshez jutott a szombathelyi gárda. Majd Vidák döngette meg a felső lécet. Próbálta feljebb tolni a játékát a lelkes budaörsi alakulat, de nem csökkent a zöld-fehérek nyomasztó fölénye. Komoly helyzeteket dolgoztak és hagytak ki a hazaiak – igaz, Vámosi kapus is nagy formában védett. Michel jegyezte a vasiak harmadik kapufáját. Időkérés után valamelyest rendezte sorait a vendég, pontrúgásokból, átlövésekből próbált veszélyeztetni. Ám a hazai fölény csak góllá érett: ­Pocaia látványos találattal növelte az előnyt (15. perc: 2-0). És beindult a HVSE-henger, az erőszakos Hajmási gyötörte be közelről a harmadik hazai gólt. Eldőlni látszott a mérkőzés. De még mielőtt eldőlt volna, egy remek egyéni alakítás végén szépített az Aramis – némileg talán váratlanul. Aztán belelkesült a vendég, próbált szűkíteni a különbségen, és bizony kialakult néhány forró pillanat a hazai kapu előtt – de Alasztics jelezte, hogy lehet rá számítani. Végül Dróth találata tett pontot a félidő végére, aki Vidák önzetlen passzát váltotta gólra közvetlen közelről. Biztos előnye tudatában vonulhatott szünetre a házigazda.

Fordulás után sem változott a játék képe, maradt az irányítás a szombathelyieknél. A vendég nem támadott ki, stabilan védekezett, nem akart nagy verésbe beleszaladni. De így is csak a pocsék hazai helyzetkihasználás miatt nem nőtt a különbség. A hazai kispad szorgalmasan forgatta a keretet, nem kellett senkinek sem megszakadnia. A zöld-fehéreknek jó volt az eredmény, mégis mentek előre, rohamoztak az újabb gólért, igyekeztek kiszolgálni szurkolótáborukat – végig a budaörsi kapu előterében pattogott a labda. Az Aramis nem vállalt fel kockázatot – vagy nem tudott felvállalni. Michel ismét a kapufát tesztelte. Fogyott az idő, és az eredmény csak nem akart változni. De legalább a Haladás gyakorolhatta a játékot felállt védelem ellen. És ahogyan ilyenkor lenni szokott, a sok kihagyott helyzetért járt a büntetés: a hajrában szépített a vendég. Az utolsó másodpercben Hajmási lökete még „megsimogatta” a felső lécet… Az eredmény csalóka, a Haladás biztosan nyert.

– Veretlenül nyertük meg a középszakaszt, bejutottunk a bajnoki döntőbe, elértük a célunkat, elégedett vagyok – értékelt a Kútház Haladás VSE mestere, Sziffer András. – A Veszprém elleni győzelem volt az a pillanat, amikor igazán belelendültünk. Az Aramis ellen a győzelem volt a lényeg, a játék képe, a helyzetek száma alapján nagyobb arányú diadalt is arathattunk volna – de nem vagyok telhetetlen. A klub fennállásának legjobb szezonját futjuk, következhet a döntő. És természetesen nem feltartott kezekkel megyünk neki a Berettyónak!

forrás: vaol.hu - Tóth Gábor